|
Weihrauch Arminius HW10GR
Az 1960-as évektől gyártott HW1, HW1G gázrevolverek utódja az Arminius HW10GR modell lett a közismert német gyártónál.
Az éleseket követve
A HW1G is a Mellrichstadtban működő német gyártó korabeli éles revolvereit másolta, illetve nem csak másolta, hanem alkatrészeinek többsége azonos azokéval - mely a gáz-riasztó mezőnyben a ritkaság kategóriába sorolható. A Weihrauch mai napig megtartotta azt a jó szokását, hogy gázrevolvereinek alapját éles fegyverek jelentik. Az öntöltő HW94 gáz-riasztó pisztoly kivétel csak ez alól. A korai Arminius revolverek konstrukciója azonban kezdett elavulni, hiszen a dobnyitás lassúsága (az ejektorrúd végét kell előrehúzni) hátrányt jelent a Smith&Wesson vagy Colt-rendszerű megoldásokkal szemben.
Az 1970-es években megkezdődött az áttervezés, mely során módosult a tokforma és a dobnyitás, és létrejött a cég revolvereinek többségén ma is használt szerkezet. A HW10GR tokja, elsütőszerkezete tehát azonos az éles HW 3, 5, 7 modellekével (.22 LR, .22 WMR., .32 SW Long), illetve a nálunk sokkal jobban ismert HW4 "flóbert" revolverekével (4 mm M20 illetve 4 mm Randzünder Lang). A HW10GR modellek valamikor az 1970-es évek végén jelentek meg (1980-as a legkorábbi, általam látott példány), a gyártást pedig az 1990-es évek végéig folytatták, mikoris megjelentek illetve elsöprő sikert arattak az új generációs HW88 (Smith&Wesson M36-másolat) szuperkönnyű revolverek. A legfrissebb általunk látott példány 2000. évi próbajelet kapott.
Slankítás
A korábbi HW1G tokjának két oldalán hátul a tűzfal oldalából kinyúló pajzsok szinte kúpszerűek voltak, az új HW10GR modellen viszont a megszokott képet mutatják. Erre bal oldalon szükség is van, hiszen a Smith&Wesson rendszerű dobnyitást lehetővé tevő recézett tolóka ide került. Az elsütőszerkezet (DA/SA, tűzfalba épített ütőszeggel és passzív ütőszegbiztosítással) és a dobforgatás persze maradt Arminius-os, hiszen az óra járásával megegyező irányban léptet a dob (hátulról nézve).
Az éles változatoktól eltérően azonban az ejektorrúd nem teljesen burkolt, így kinyithatjuk a dobot a régi módon is, az ejektorrúd végének előrehúzásával. A cső külső átmérője is kisebb lett, így a fegyver elegánsabb, de a 2,75"-es csőhosszúság teljesen felesleges egy gázrevolverre. Elég lett volna, ha ugyanolyan hosszú csövet készítenek, mint az ejektorrúd.
Dúskálunk az acélban
A gázrevolver tömegének legalább felét az acél alkatrészek teszik ki, amúgy ez más gyártók termékeinél jó, ha 10% rugókkal, csapokkal együtt. Acélból van az ötlövetű, 9 mm Knall kaliberű dob (az oldalról, minden töltényűrbe beütött, felfúrásgátló stiftek eldolgozása itt is példás). Acél a komplett elsütőszerkezet, és hatalmas acél betétet találunk a tok tűzfali részében. Még a csőbetét is acél, kár, hogy a menetes szakasz a rakétalövő számára már a spiáter csőköpenybe van vágva. A felületkelezés példás, a könnyűfémöntvény tok és csőköpeny festett, a dob és az ejektorrúd kékített, az elsütőszerkezet pedig barnított. A kidolgozás gyakorlatilag hibátlan, a csőfar-dob hézag igen csekély.
Variációk egy témára
A HW10 gáz- illetve riasztófegyverek az alábbi konfigurációkban készültek:
- HW10GR (típusjóváhagyó PTB-szám: 218) a csőben aránylag kevés akasztóval, igazából 2 függőleges és egy felül levő vízszintes szűkítés található csak. A dobban töltényűrfurat majdnem végig tart, csak az utolsó 2 mm-en szűkül le 6 mm-esre Vagyis ez a HW1G dobja.
- HW10GR (típusjóváhagyó PTB-szám: 680 ) a napjainkban is jól megszokott hosszanti, hátul a csőfurat teljes magasságát elfoglaló jókora acéllemez akasztóval. A dobban a töltényűrfuratok sokkal sekélyebbek, az utolsó 1 cm furata eltolt, csupán 6 mm-es belső átmérővel. A kétféle változat között differencia még a kakas felhúzósarkantyújának formájában is jelentkezik.
- HW10S: startpisztoly-változat, csak riasztópatronokhoz. A cső szinte tömör, a csőfarnál V-alakban kiképezve, hogy a töltényűrből kiáramló gázokat oldalra tolja ki.
A típus igen kis számban készült fényes krómozott felületkezeléssel is. A markolat-keret (grip-frame) azonos a HW1-esével, így annak tömör, kemény műagyanta markolata is felszerelhető. Az alapkonfiguráció a HW10GR esetében egy eléggé ronda kemény, barna műanyag, kisméretű markolat, ami nem kényelmes és aránylag törékeny. Ugyanez létezett gumiból is, ami sokkal nem lett kényelmesebb, de tartósabb volt. A combat-gumimarkolat volt legjobb az opciók közül, azonban a recézett keményfa markolathéjak a legszebbek, és fogásuk sem rossz. Természetesen ez utóbbi a legdrágább is, 50-nél több eurót kérnek manapság érte. (Az éles modellekhez alkalmazott nagyobb gumimarkolat és céllövő sportmarkolatok is használhatóak.)
Vadásszunk rá
A Weihrauch Arminius HW10GR gáz-riasztó revolver igazán kiváló darab, olyan típus melyet az örökkévalóságnak készítettek. Minden, ami kell, acélból készült, ugyanakkor nem túl nehéz és testes napi hordásra sem. Megbízhatósága gyakorlatilag tökéletes. Sajnos a "prohibició" évei alatt nagyon kevés ilyen minőségi darabot hoztak be, de a hosszú gyártási időnek köszönhetően külföldi (német) aukciós fórumokon gyakran felbukkannak ilyen típusok. Utolsó új ára 130-140 euró között volt a típusnak alapkivitelben. Használtan itthon 30 ezer forint alatti áron szoktak felbukkanni ezek típusok, ha ilyet találunk, azonnal csapjunk le rá. Minden gázfegyver gyűjtemény dísze lesz.
Cikk: Vass Gábor
Fotó: Szomolányi András
|
|
