Blow 38 - olcsó török revolver
2007 nyarán jelentek meg a hazai üzletekben nagyobb számban a török Blow 38 gáz-riasztó revolverek. Árban a legolcsóbb, ön- és közveszélyes olasz modellek szintjén mozognak, de ezek egy német típust, az ME 38 Pocketet másolják.
A Blow 38 első pillantásra akár szépnek is mondható. A nikkeles felületkezelés aránylag jól néz ki, a 25 lövéssel tesztelt fegyveren tartósnak bizonyult, ám több vásárló panaszkodot arra, hogy lövéskor lepereg a matt nikkelezés és alatta fényes krómozásra hasonlító felület található. A feketére festett felületek hamar kopnak.
A markolat jó fogású. Érzésre sajnos olcsó silány műanyag, megkockáztatnám, ha leejti az ember, könnyen törik. Ez azért is gond, mert a forgalmazó kijelentette, hogy nem hoz belőle többet, és sem a szabvány J-frame (Hogue Bantam stb..) sem más markolat nem jó hozzá, így egy esetleges "balesetnél" nehezen lesz pótolható... bár az eredeti ME 38 Pocket/Magnum típusokéval talán érdemes próbálkozni.
A csőtorkolat hibátlan, nincs benne menet (rakétalövő toldat sincs a gázrevolverhez) és a vízszintes irányú, majd később keresztbe hajló akasztó is meglehetősen hátul kezdődik, abszolút nem észrevehető - ettől kicsit "éles fegyveres"' hatást kelt.
A fegyver másik oldala már közel sem annyira szép. Annyi igényesség igazán lehetett volna a törökökben, hogy nikkelezett csavarokkal rakják össze a tokfedelet; talán nem is került volna olyan sokba. Ugyan az utólag felvitt KESERŰ felirat és a sorozatszám nagyon szépre sikeredett, a kaliber jelzésnél a 9mm P.A.K. rondán ki van ütve X-ekkel.
Nem PAK többet
A kaliberjel-kiixelés köszönhető annak, hogy nem minden típusú P.A.K. tölténnyel működik megbízhatóan. (Próbák szerint némelyik típus (Fiocchi) egyes revolver dobjába be sem tölthető) Peremes 9 mm K-val tesztelve (25 lövés, 10 db Sellier&Bellot, 15 db Umarex) semmi gond nem volt, elsütötte az összes töltényt, az ütőszeg kellően mély nyomot hagyott a csappantyúban. A sütése DA-ban meglehetősen kemény, nem biztos, hogy egy gyengébb kezű nő lövést tudna vele leadni.
Ne húzd meg a csavart!
A csőbetét, a dobtengely, az ütőszeg, a rugók és a dobforgató acél, de sajnos a dobforgató koszorú, a dobrekesztő, az elsütőszerkezet - vagyis a terhelésnek jobban kitett alkatrészek- nagy része spiater, akárcsak a dob, tok, stb... Mivel a törökök nem a precízségükről híresek, a csőfar/dob hézag nem a legideálisabb. Nem túl nagy, inkább átlagos, de egy kis odafigyeléssel javíthattak volna rajta. És most jöjjön a fekete leves...
A revolveren a tokfedél egyik csavarja kicsit kiállt, mintha nem lenne rendesen meghúzva. Nosza, elő a csavarhúzót... hát tényleg, szinte lötyögött. Meghúztam, nem túl nagy erővel, csak épphogy ki ne essen. Megnéztem a másik kettőt is, azokon is kellett tekerni. Innen kezdve nem működött a fegyver. A dobnyitó teljesen beállt, meg sem lehetett mozdítani. Ugyanez a helyzet az elsütőszerkezettel is. Annyira megszorult, hogy lehetetlen volt elsütni a revolvert. Mintha az egészet bebetonozták volna.
Na akkor szedjük szét - egy ismerős fegyvermester segítségével - és nézzük meg mit rejt a díszes külső. Markolathéj le, a tokfedélen lévő dobrögzítő-csavar ki, próbáljuk kihúzni a dobot. Nos az nem egyszerű művelet, mert mint később kiderült, maga a tokfedél egy kiálló spiater nyúlványa tartja a dobot, nem a csavar. Másik két tokfedél kicsavar, tokfedél le, rugók természetesen szét... ugrottak volna, de tapasztalt ember természetesen átlátszó zacskóban szerel, úgyhogy esélye sem volt a rugóknak a padlórepedésbe menekülni.
A látvány nem túl bizalomgerjesztő. Gyenge, precizitást nélkülöző, pár lövéstől kopni kezdő spiáter elsütőszerkezet, kenőanyaghiány és egyéb böszmeségek. Elvileg minden rendben, nem azért szorult, mert nem volt valami a helyén.
Összerakni csak nyugtatóval
Döbbenet. A török munkások vagy sokat fohászkodnak Alahhoz, vagy négy kezük van, esetleg ketten dolgoznak egy fegyveren. A dobot a tokfedél felhelyezése előtt kell behelyezni, szerelést segítő lyuk természetesen nincs a tokfedelen (ugyan miért is lenne, hogy a nyű rágná meg azt aki tervezte), az elsütőszerkezetet rugók feszítik szét és pozícionálják olyan helyzetbe, hogy ne sikerüljön feltenni a tokfedelet és természetesen szerteszét ugrik, ha az ember elereszti, közben az ütőszeg háza hullik atomjaira a legkisebb mozdulatra.... Felesleges tovább részletezni, kellemetlen élmény összerakni. Kell hozzá egy doboz nyugtató és egy erős mágnes.
Török átok?
Amit láttam, nem volt megnyugtató. Elsődleges önvédelmi fegyvernek semmiképp nem ajánlott. Viszont minden eddigi általam ismert Blow 38 tulajdonosnak eddig hibátlanul működött 9 mm Knall gáz/riasztó patronokkal. Van passzív ütőszegbiztosítása, és dobarretálása is - amely a hasonló áru talján forgókról nem nagyon mondható el. A fegyverek bőven 15 ezer forint alatti árából ma már egy kisebb autót sem nagyon lehet teletankolni, így ennyiért csoda sem várható. Olcsó, rövid élettartamú, de kicsi és jellemzően működik.
Gibson
